Rest in Peace Bernie
Comedian Bernie Mac died yesterday (CNN article). He was one of my favorite comedians. He's style was dirty 'like a mothefucke'. But he was very funny.
vasárnap, augusztus 10, 2008
hétfő, december 24, 2007
December 24. 2007
3 és fél hónapja semmi, és most ez?! Igen! Csak ennyire futotta...
Kívánok mindenkinek sok ajándékot és a srácoknak egy ilyen angyalkát a fa alá!
csütörtök, szeptember 13, 2007
Lifted – új Pixar animációs kisfilm
Tegnap este 5 perc alatt eldöntöttük, hogy elmegyünk moziba a Ratatouille-ra (vagy L'ecsó, ha úgy jobban tetszik). A film fél 9-kor kezdődött, de mi már 8 előtt ott voltunk. Beálltunk a sorba. Előttünk volt két személy. Tollba mondtuk az Orange kódokat. Majd ácsorogtunk az előcsarnokban, amíg beengedtek a terembe. Természetesen, mint minden film előtt, most is feltette nekem Zé a nagy kérdést, hogy mi van, ha valaki elfoglalja a helyem? Erre persze csak egy választ tudok neki adni, amin aztán mindig röhögünk egy nagyot: "I WISH a mothe'fucke' WOULD be in my place!!
Nyolc-húszkor betolongunk, mint a juhok. A helyeinket a 13. sorba kértük, mert a 15. és 14. sorban már ültek. Ez van. Pech… Semmi gond, mert a 13-as sor is okés. Főleg, hogy a 14.-ben még nem ült senki. Még. De aztán jöttek. Akarom mondani jött. A család. Anyuci, apuci és a 3-4 éves poronty. Akinek be nem áll a szája. És köhög. És valószínűleg köp is. Most még nem, mert a villanyok még égnek, de mihelyt leoltják a fényeket, egy flegma valószínűleg a Péter frissen mosott hajáról fog lefolyni a nyakába. De az is meglehet, hogy el is hányja magát. De mindenképpen sokat jár a szája, és már kérdi, hogy "unde-i şoicelu'?" (R-nélkül… şoicelu') Mire az intelligens anyukája rávágja, hogy "poate aleargă după pisică.
Na ebből elég volt. Eldöntöttük, hogy átülünk. Aztán, ha jön valaki pofázni, akkor… majd lesz valami… Átülünk. Sötét lesz. Reklámok. Természetesen a STUPID, HÜLYEIDIÓTA Orange reklámot nem lehet kihagyni! És akkor kezdődik film. Hú-de-fasza, jaj-de-jó, szuper-jó lesz! Egérke süt, főz, mókázik! Isteni! Erre fel megszólal Remy, a főszereplő: "Ăsta-s io!" Jaj, hogy az isten b… áldja meg a román szinkronját még máma kétszer!! Most már értem, miért volt tele a terem kölykökkel…
De aztán egészen jó lett a román szinkronnal is. Meglepően jól, ötletesen és okosan volt szinkronizálva! Magáról a filmről már írtam, úgyhogy nem hinném, hogy lehetne még írni/mondani róla. Egy igazi mestermű!
Amit tudatosan kihagytam ebből a rövid történetből az a Lifted, a Pixar legújabban animációs kisfilmje. A Ratatouille előtt vetítették. Gondolom hasizom bemelegítőnek, mert hülyére röhögtük magunkat! Nagyon profi! Mint mindig! Pixar. Csakis jó lehet! Arról szól, hogy a tini földönkívüli felfedezi, hogy tévedni nem csak emberi dolog, hanem földönkívüli is :). (A kisfilm innen letölthető – 38MB)
Cornflake Girl
Egy kedves ismerősöm szerint nem-igazán hallgatok elegendő "normális" zenét, ezért átküldött nekem pár Tori Amos számot. Mindig, amikor valaki valamilyen egyéb műfajjal próbál megismertetni, mint az elektronikus műfaj, olyankor az elején emelt bal szemöldökkel nézem, hogy mit is akar küldeni nekem és van bennem egy olyan "nahh… lássuk mi ez…" szájhúzós fintor. Most is volt. Tori Amost valamikor a kilencvenes évek közepe-vége fele hallottam utoljára, akkor is az MTV húszas toplistáján. Az jó volt, de remix volt. Tehát nem releváns…
Ez viszont – a Cornflake Girl – egy eredeti Tori Amos darab. És tetszik. Nagyon. Sőt! Azóta legalább 7-8szor hallgattam végig! Nagyon jó! Van benne valami, ami megfog. És végül is ez a lényeg! A szövege, amint láthatjátok, teljesen absztrakt, hogy ne mondjam azt, hogy értelmetlen. Persze, gondolom, metaforikus meg ilyenek, de, szerintem, nem is a szövegen van a lényeg. (Legalább is, ami engem illet…) Nyugis, laza dallam, a pörgő zongora, a háttérben csergődob, na meg Tori gyönyörű hangja, ami leginkább a refrénben hátborzongatóan szép! Fülbemászó még akkor is, ha helyenként élesnek is érezzük.
Imádom az ilyen váratlanul kellemes meglepetéseket. Köszi Tike :)!
Tori Amos – Cornflake Girl
UK Video | US Video
Never was a cornflake girl
Thought that was a good solution
Hanging with the raisin girls
She's gone to the other side
Givin us a yo heave ho
Things are getting kind of gross
And I go at sleepy time
This is not really happening
You bet your life it is
Peel out the watchword
Just peel out the watchword
She knows what's goin on
Seems we got a cheaper feel now
All the sweetcaze are gone
Gone to the other side
With my encyclopedia
They musta paid her a nice price
She's putting on her string bean love
This is not really happening
You bet your life it is
Peal our the watchword
Just peel out the watchword
Never was a cornflake girl
Thought that was a good solution
Rabbit where'd you put the keys girl
And the man with the golden gun thinks he knows so much
Thinks he knows so much
Rabbit where'd you put the keys girl
Tori Amos - a bit twisted, but quite all right
vasárnap, szeptember 09, 2007
EGO-LAME-O
Azt hiszem, van már két hete, hogy a bejegyzéseim nem jelennek meg EGOLOGO-n. Nem tudom, miért?! Írtam a szerkesztőnek, de füle botját sem mozgatja. Már egyszer megtörtént, akkor is szóltam és helyreállt a dolog. De most nem. Úgy néz ki, a blogom (már) nem felel meg az EGOLOGO magas színvonalának. De semmi baj… maradok a WEB-CAFÉ-n és a CLUJBLOGROLL-on.
Most már csak az lenne a nagy poén, ha ez a bejegyzésem megjelenne :D
csütörtök, szeptember 06, 2007
vasárnap, szeptember 02, 2007
Miss September
Ma vettem észre, hogy a falinaptáram még mindig augusztus hónapját mutatja, így hát fordítottam egyet rajta. Azóta őt bambulom és egyre inkább úgy érzem magam, mint Pókember: "falra tudnék mászni".
szombat, szeptember 01, 2007
Az Ezüst Utazó
Amit most mesélni fogok, az körülbelül olyan lesz, mint amire azt lehet és szokták mondani, hogy "Na, baz'meg, ezt fel kell írnom valahova!" Mindjárt meglátjátok, hogy miért.
Pár hete, amikor Pesten voltam, a haverommal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk moziba és megnézünk valami jó filmet. Belenéztem a műsorba: a Ratatouille (rat–a–too–ee), amire menni szerettünk volna, szinkronizálva volt. L'ecsó volt a magyarosított filmcím. A film címével nem is lett volna baj, hisz a film egy kis kedves párizsi egérkéről szól (és egérkét mondok, nem pedig patkányt, mert egy patkányra nem tudom azt mondani, hogy kis kedves, márpedig ez a patkány az, éppen ezért egérke…), amelyik ráadásul egy nagyon jó szakács.
Tehát a L'ecsó cím nagyon is ötletes, mert egy közönséges ételt elfranciásítottak, szóval értitek... Részemről lehetett volna akár L'eves is, vagy netán L'ekvár, mert ugyanaz lett volna vele a bajom: a szinkron. Utálom a magyarra szinkronizált filmeket! A német szinkron valamilyen okból kifolyólag még elmegy, sőt, de a magyar az már sérti a fülemet. Párszor kénytelen voltam szinkronizálva nézni filmet és hát, hogy is mondjam… például Will Smith-et (ejtsd: Szmissz… Pfff…) magyarul hallani nem egy kellemes érzés. Eltűnik a színes néger nyelv, megváltoznak a kifejezések, a szleng odaveszik, de ami még rosszabb, hogy elmagyarosodik az egész, és ez számomra elviselhetetlen. Persze, aki nem ért az angolból egy árva kukkot sem – ami manapság már elég szégyen dolog! – vagy csak nagyon keveset, annak Smith magyarul kell megszólaljon.
(A Ratatouille 9 perces (!) előzetesét ajánlom mindenkinek, aki még nem látta a filmet és nem tudja eldönteni, hogy érdemes lenne-e elmenni rá a moziba, kivenni DVD-n vagy letölteni. Szerintem egy nagyon jópofa film, nagyon ötletes és humoros. Az előzetest itt megtekinthetitek.)
Remy - a Ratatouille főszereplője
Szóval a pesti filmek 80%-a szinkronizált volt. Beleértve a Ratatouillet is, amit viszont el tudok fogadni abból a szempontból, hogy a filmnek főleg kiskorú nézőtábora van, akiknek még a magyar szókincsük is hiányos, hát még az angol, főleg a francia akcentusos angol! Itthon elmentünk a Transformers-re és előttünk egy apa ült két-három gyerekével, és az egész film alatt, végig olvasta nekik a feliratozást és magyarázta a filmet. Így hát nem is mondtam semmit a Ratatouillera, amiért szinkronizálva volt. Na meg amúgy sem értük volna el, úgyhogy más filmet választottunk.
Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el a Fantastic Four – Rise of the Silver Surfer filmre, hanem inkább a Fantasztikus Négyes és az Ezüst Utazóra. Kicsit húztam a szemöldököm, de jobb választásunk nem volt. Kibírtam a szinkront is, a film is nagyon tetszett még magyar szöveggel is, gyönyörűek voltak az effektusok és nagyon jó volt az Utazó magyar hangja. Pont olyan, mint amilyennek elképzeltem: mély, száraz, fémes és komoly. Feltettem viszont magamban, hogy itthon majd letöltöm és megnézem angolul is, mert Jessica Alba magyarul nem az igazi, Fáklya is jobban szól, ha Torch a neve, szóval… angolul biztosan szebb és jobb lesz.
Letöltöm tehát, elindítom, már írja a főszereplők nevét és akkor jött a nagy megdöbbenésem: Lawrence Fishburne as the voice of the Silver Surfer. Tessék?! Na-ne!! Nem hiszem el! Mi a fasznak rakták ennek híres néger színésznek a hangját egy olyan alaknak, aki teljesen be van kenve ezüsttel és teljesen kaukázusi (vagyis fehér-ember) az arca és teste felépítése. Akárhányszor megszólalt, Morpheus néger, heges arcát láttam magam előtt. Miért tettek egy híres színészt az Utazó mögé, főleg, hogy Lawrence Fishburnenek meleg hangja van, még ha mély és komoly is, de meleg, lágy, és egyáltalán nem fémes és szürke, amilyennek lennie kellett volna. Ezt szerintem nagyon ellőtték! De nagyon!
(Ennek a trailernek a végén hallható az Ezüst Utazó eredeti angol hangja…)
Hát… nem tudtam végignézni a filmet. És életemben először mondhatom azt, hogy a magyar hang messze jobb volt, mint az eredeti. Nagyon nem talált, szerintem, a Silver Surfer hangja, az Ezüst Utazóé viszont egyszerűen tökéletes volt! Le a kalappal!
Óriásplakátok:
Mr. Fantastic | Invisible Woman | The Thing | Human Torch | Silver Surfer
péntek, augusztus 31, 2007
Villanykörte-csere
Mindig is imádtam a horoszkópokat és a villanykörte-cserés vicceket. Ez itt a kettőnek a keveréke! Szuper :D! - Hány KOS kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány BIKA kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány IKREK kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány RÁK kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány OROSZLÁN kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány SZŰZ kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány MÉRLEG kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány SKORPIÓ kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány NYILAS kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány BAK kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány VÍZÖNTŐ kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Hány HALAK kell egy villanykörte kicseréléséhez?
- Csak egy! Talán valami nem tetszik?!
- Egy elég, csak győzd meg, hogy a régi, kiégett körte értéktelen, és ki kellene dobni!
- Kettő. Az egyik tartja a létrát, és összehajtogatja a vasalt ruhát, a másik kicseréli a körtét és elkészíti a vacsorát.
- Egy, de csak akkor, ha nem tudja újraéleszteni a régit.
- 30. Egy, hogy kicserélje és 29, hogy ezt megtapsolja.
- Nagyjából 1.000.000, egymillió módnyi hibalehetőséggel.
- Hát… egy… vagyis… kettő… azaz, inkább mégis egy… vagy… talán mégis inkább kettő… ez úgy jó lesz válasznak? Egyáltalán, muszáj kicserélni azt a villanykörtét?
- SEHÁNY! A sötétség jó lesz!
- Süt a nap, gyerek még az idő, előttünk még az egész élet, te pedig odabent egy ostoba kiégett villanykörtén rágódsz?!
- A válasz bizonytalan. Nincs elég információ megadva. Milyen magas a plafon? Milyen nagy a villanykörte? A legjobb lenne odamenni és felügyelni az egész műveletet!
- Egy se. De ha 10 vízöntő összejön, megszervezi a villanykörte-konferenciát és feltalál egy új, forradalmi, ön-kicserélő fajtát!
- Villanykörte??? Miféle villanykörte???
csütörtök, augusztus 30, 2007
Bohóchalak
Hajnali 5 óra. Megint felébredtem. Isten tudja hányadik nap ez már, hogy ilyen korán ébredek. Forgolódom. Minden kis nesz zavar. Emberek mennek az utcán. Kutyák ugatnak a távolban. Macskanász a harmadik tömbház sarkánál. A szomszéd elejti az autókulcsait miközben az ajtót nyitja. Az óra másodpercenként ketyeg. Messze valahol dörög. Nem elég, hogy ilyenkor minden ilyen apró zajt sokkal erősebben érzékelek a csend miatt, a párnám is kemény már és, ha ráfekszem, hallom amint a vérem lüktet az ereimben. Ááhh! Francba!
Mennyi az idő? Megnézem az órát. Negyed hat. Mennyi?! Aa-aah! Próbálok helyezkedni. Felpuhítom a párnám. Az idegességtől még gyorsabban ver a szívem. Nem használ a puhítás. Dub-dub, dub-dub… Bekapcsolom a tévét. Végig loholom a kanálisokat valami "altatót" keresve. Zene, szappanopera, hírek, tőzsde, szexfilmek lejártak, élő közvetítés Bukarest egyik teréről. Ez-aaaz! Felveszek egy kényelmes pozíciót, és csak bambulok. A szemem egyre inkább nyílik ki, az agyam egyre frissebb.
Bassza meg!! Ebből sem lesz ma már alvás! Fél hat. Eszméletlen. Kihajolok az ablakon és belenézek a hajnalba. Ez kell nekem, baz'meg, friss levegő! Hülye! Homlokon vágom magam és visszafekszem, behunyom a szemem és megpróbálok elaludni. Azért sem nyitom ki a szemem. Azért sem. Hallgass már a kúrva anyádat! Vuff-vuff-vuff! Lófasz! (…) Aaaz-az hülye idióta, válaszolj a saját visszhangodnak! Barom állat!
Becsukom az ablakom. Hmmm. Érdekes. Egyből csend lett. Hmmm. Ezt hamarabb is megtehettem volna. Még mielőtt kimegy az álom a szememből. Na mindegy. Háromnegyed hat. Alszunk.
Úgy kb. 7 körül aludtam el, de nagyon jópofát álmodtam. Péterrel utaztunk a buszon. Csak úgy egyből vagyunk valahol és leszállunk. Várj, – mondja Péter, hoztam neked egy ajándékot. Leveszi a hátizsákját és elővesz belőle egy gömbölyű akváriumot, amelyben 3-4 nyeszlett, kisujj nagyságú halacska úszkál. Érdekes mód az akváriumból nem folyik ki a víz, pedig nincs is lefedve. Mi van ezzel? – kérdem tőle meglepődve. Ajándék. Neked. – válaszolja Péter. Bohóchalak. Egyelőre csak a halakat kapod meg, mert a bohóc már nem fért bele a táskámba. De ezek is mókásak. Ni! – s a mutatóujjával a víz tetejét bökdösi. Látod, hogy menekülnek? Bohóckodhatsz te is velük.
S felébredtem. Fél kilenc volt. Amikor meg kinyitottam a szemem, az arcomra egy naaagy mosoly ült ki. És elkezdtem röhögni. Amilyen ideggóc állapotban aludtam el, olyan frissen és megnyugodva, de főleg boldogan ébredtem. Pedig az ajándékomnak csak a felét kaptam meg. Aztán csak mosolyogtam az egészen, hogy nagy ritkán álmodok én is valamit, és akkor is ilyen baromságot. De legalább egy jópofa, boldog, mosolyogtató álom volt.
Bohóchalak (2560x1600)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
